De hogy kell elhagyni az Európai Uniót?

Szlovákia huszonegy éve tagja az Európai Uniónak és a szervezetben való szerepvállalást a közvéleményben senki sem kérdőjelezte meg – nagyjából az elmúlt két évig, mikor Robert Fico kormányának hatalomra kerülését követően ismételten felmerült az a vád, miszerint a kabinet az EU-ból való távozáson ügyködik. Szlovákia hivatalos irányultságában és dokumentumaiban semmi nem utal a távozásra, ahogy Fico is többször, erőteljesen cáfolta a híresztelést. Az EU-t irányító Európai Bizottsággal azonban sokasodnak a konfliktusok és néhány, szimbolikusnak nevezhető gát a közelmúltban átszakadt. Ennek ellenére minimális az esélye Szlovákia távozásának – vagy eltávolításának.

Koalíción belüli kritika

Az Európai Unióval kapcsolatos szlovák álláspont hasonlatos ahhoz, amelyet a legtöbb uniókritikus párt is vall: az EU alapjában véve jó kezdeményezés, de a szervezet irányítása, illetve az Európai Parlament és az Európai Bizottság munkája már nem képviseli a közakaratot, helyette brüsszeli bürokraták véleményének ad teret. Robert Fico több alkalommal is kijelentette, hogy Szlovákia helye az Unióban van, legutóbb pedig szerdán fejtette ki, hogy az ország számára kimondottan nagy előnyökkel jár a tagság.

Az utóbbi hónapokban dacból vagy politikai számításból ugyanakkor egyre több szereplő feszegeti az uniós tagság értelmét. Korábban kizárólag a szlovákiai szélsőjobbodal mondanivalójában jelent meg az Unióból való távozás célkitűzése: a Marián Kotleba-féle ĽSNS sokáig egyedüli parlamenti pártként képviselte az EU-ból és a NATO-ból való kilépés üzenetét, később pedig a Republika is átvette a mondanivalójuk több elemét, igaz némileg mérsékeltebb formában.

Az egyelőre parlamenten kívüli pártnak számító, de Brüsszelbe két képviselőt delegáló Republika ígéri, hogy amennyiben az EU nem esik át reformokon, kezdeményezni fogja a kilépésről való népszavazást.

A napokban Andrej Danko kijelentései keltettek felzúdulást az európai témák kapcsán. A mélyen öt százalék alá mért SNS vezetője egy interneten terjedő videóban jelenti ki, hogy közeleg az Európai Unióból való távozás pillanata, az Unió pedig „rabszolgákat” nevel a szlovákokból. Danko a német és francia utasításokat, a menekültpolitikát, valamint a „bogárevésre kényszerítést” is felhozta az EU ellen. A politikus elsősorban Friedrich Merz német kancellár kijelentéseire reagált, aki forráselvonással fenyegette meg Szlovákiát, ha az akadályozza az oroszok elleni szankciókat.

Még januárban, egy közéleti televíziós vita hevében Tibor Gašpar, a Smer alelnöke szintén megengedően nyilatkozott a kilépésről. A politikus elmondása szerint a pártnak „jelenleg nem prioritása” a távozás, de nyitva kell hagyni az ajtót a hasonló szélsőséges megoldások előtt is, ha változik a szervezet működési elve – a kijelentéstől a második legerősebb koalíciós partner, a Hlas, azonnal elhatárolódott.

Tiltakozók: távolodunk Európától

Szlovákia uniós tagságának jövőjét nem csak néhány koalíciós politikus lebegteti, hanem folyamatosan visszatérő motívumnak számít a kormányellenes tüntetéseken is. Az ellenzéki narratíva szerint Fico valójában lassan az ország távozását készíti elő. Ezt Michal Šimečka, a PS vezetője több alkalommal is megfogalmazta, Gašpar kijelentéseit követően pedig folyamatosan visszatérő elemnek számít a liberális párt érveiben. Az ellenzék úgy látja, hogy Fico az Oroszországgal fenntartott, túlságosan szívélyes kapcsolatok, a civil szervezetek ellen hozott intézkedések, az ország Ukrajna-politikája és a nagy nyugati államokkal megromlott viszony miatt is könnyebben dönthet az uniós távozás mellett.

A civil szervezetek kritikája szintén erőteljesen épít erre az elemre. A téli kormányellenes tömegtüntetések több fordulóját is az Európai Unióhoz tartozás fontosságát hangsúlyozva tartották meg.

Az európai uniós tagság kérdése a Fico-kormány aktuális alkotmánymódosítása kapcsán is felmerül. A tiltakozó civilek szerint a koalíció által szorgalmazott változások célja, hogy Szlovákia megkerülhesse az európai szabályozásokat és fokozatosan megszabaduljon az uniós tagságából fakadó kötelezettségeitől.

Hogy működik a kilépés?

Feltételezve, hogy megvan a politikai akarat a kilépésre, érdemes belegondolni, pontosan miként is működik a folyamat – főleg azért, mert nem elméleti kérdésről beszélünk, hiszen Nagy-Britannia egy 2016-os népszavazás eredményeit tiszteletben tartva négy évvel később valóban elhagyta az Európai Uniót.

Az államszövetségbe való be- és kilépés körülményeit az úgynevezet Lisszaboni szerződés tartalmazza, amely leszögezi, hogy minden tagállam saját elhatározásából csatlakozhat a szerveződéshez, de el is hagyhatja azt. Arra, hogy egy tagállamot az EU testületei önerőből eltávolítsanak a közösségből, nincs sem példa, sem jogi precedens.

Egy távozni szándékozó országnak be kell jelentenie a szándékát az Európai Tanácsnak, majd fokozatosan kidolgozzák a kilépés feltételeit, beleértve az uniós szerződések febontását. Nagy-Britanniában egy népszavazás döntött egy távozásról, Szlovákiában szintén kizárólag népszavazás, nem pedig parlamenti határozat kötelezheti erre a kormányt. Így abban az erősen feltételes esetben, ha a jelenlegi kormány egyöntetűen a távozás mellett lenne (nem lesz), még mindig szükségessé válik egy népszavazás kiírása. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy Szlovákia története során a meghirdetett kilencből mindössze egy népszavazás zárult eredményesen, pont az Európai Unióba való belépésről. Az ok egyszerű, a választópolgárok legalább ötven százalékának szavaznia kell, a magas részvételi arányt pedig rendkívül nehéz bebiztosítani egy népszavazáson.

A lakosság hangulatát tekintve is borítékolható lenne egy hasonló kezdeményezés kudarca: az Európai Unióban az összes vonatkozó felmérés szerint a lakosság többsége bízik, vagy pozitívan ítéli meg. Támogatottság és eszközök híján így Danko kétértelmű utalgatásai, vagy az ellenzéki sugallatok is mindössze politikai üzeneteknek számítanak: Szlovákia uniós tagsága – legalábbis középtávon – még akkor sem kerülne veszélybe, ha a kormány feladva az eddigi stratégiáját kimondottan törekedne rá.