Mit érdemes tudni az Eurovíziós Dalfesztiválról?

Az Eurovíziós Dalfesztivál a világ leghosszabb ideje futó dalversenye, melyet a média is közvetít, és amelyre olyan országok küldhetnek képviselőt, akik tagjai az Európai Műsorközvetítési Uniónak (az EBU-nak). A verseny neve emiatt félrevezető lehet, hiszen nem csak európai országok lehetnek EBU-tagok. Az elsőbálozók sokszor meglepődnek például Azerbajdzsán, Örményország vagy Ausztrália képviselőin – utóbbit az országban kialakult hatalmas rajongótábor miatt meghívták a 2015-ös Eurovízióra, és azóta minden évben versenyez. 

Magyarország (nincs) az Eurovízión

Míg az első, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon csupán 7 ország vett részt, 2004-ben a résztvevők száma meghaladta a 30-at, és ettől kezdve előválogatókat is tartottak. Az egyes országokban szintén szokás előválogató műsort tartani, melynek nyertese aztán képviseli az országot a dalfesztiválon. Ilyen (volt) Magyarországon a Dal című műsor is, melynek győztese 2019-ig egyet jelentett az Eurovízió magyar képviselőjével. A magyarok – bár korábban már több évben is visszaléptek az MTVA pénzügyi helyzetére hivatkozva– 2020 óta nem küldenek képviselőt a versenyre, és bár hivatalosan sosem nyilatkoztak arról, hogy miért, az ok több magyar és nemzetközi médium szerint is az lehet, hogy a verseny egyértelműen támogatja az LMBTQ+ közösséget, illetve a multikulturalizmust, ami nem egyeztethető össze a közmédia ízlésével. Így a magyar zenészek kénytelenek más ország színeiben versenyezni, ami az országra nézve is nagy kár. A Carson Coma zenekar például idén a San Marinó-i válogatón próbált szerencsét, de nem kerültek be a műsorba; bekerült viszont Baller című dalával Bornemisza Attila és Tünde. A magyar származású testvérpár Németországot képviselte, és a média csupán akkor kapta fel a fejét rájuk, amikor az első elődöntőben magyarul köszönték meg a tapsot a produkciójuk után. Magyarországot korábban olyan előadók képviselték, mint Charlie, a NOX, Wolf Kati, az AWS, Kállay-Saunders András vagy Pápai Joci.

A nyelv nem akadály, az idő igen

Bár korábban a szabályok értelmében az előadóknak az országuk egyik hivatalos nyelvén kellett énekelniük, ma már bármilyen természetes vagy mesterséges nyelven megszólalhatnak a dalok, de 3 percnél nem lehetnek hosszabbak. Ezt kihasználva a belga Urban Trad együttes kitalált nyelven írt dala 2003-ban egészen a második helyig juttatta a zenekart. Egy előadó nem képviselhet egyszerre több országot, de két különböző évben igen, illetve a képviselő nem kell hogy az adott ország állampolgára legyen. Így képviselhette például idén a szlovák ADONXS Csehországot.

A-politikai zenei fesztivál

Mivel az előadásokat fele-fele arányban minden résztvevő ország zenei zsűrije, illetve a közönség pontozza, így sokan azt kifogásolják, hogy az egymással jó kapcsolatot ápoló vagy szomszédos országok többnyire sok pontot adnak egymásnak, illetve a közönség is politikai alapon szavaz. Erre az egyik legtöbbet említett példa Ukrajna 2022-es győzelme, mivel abban az évben sokak szerint a briteket képviselő Sam Rydernek kellett volna nyernie. Hasonlóan megosztó tényező az is, hogy Izrael is képviselteti magát a versenyen, rengeteg pontot kapva az országot támogató közönségtől. Ami biztos, hogy bármennyire is apolitikusnak nevezi magát a verseny, sosem lesz az, hiszen eredetileg is azért hozták létre, hogy a második világháború után a zene útján újra összekapcsolja a nemzeteket. Nehéz helyzetben lehet az EBU, hiszen jelenleg semmilyen politikai jellegű dalszöveggel nem jelentkezhetnek a képviselők, illetve a fellépők sem európai, sem szivárványos, csak az általuk képviselt ország zászlaját használhatják az előadásuk alatt. Azt viszont nem tilthatják meg, hogy a dal metaforikusan egy-egy politikai helyzetre reflektáljon.

Eszpresszó, szauna és opera

Az idei Eurovíziós Dalfesztivál helyszíne a svájci Bázel volt, miután tavaly – Céline Dion 1988-as győzelme után először – Nemo The Code című számával megnyerte (majd izgalmában eltörte) az üvegből készült díjat. A versenyen összesen 37 ország vett részt, a két elődöntőt követően pedig 26 versenyző mérettette meg magát a döntőben. Különböző felmérések szerint a közönségkedvenc idén a Svédországot képviselő KAJ zenekar volt, akiknek Bara Bada Bastu című daluk a szaunázásról szólt. A közönség a pontszámok alapján hasonló mértékben rajongott az észt Tommy Cash Espresso Macchiato című daláért is. Valószínűleg mindkét dal könnyed, fülbemászó dallama és humoros dalszövege miatt lett ennyire népszerű. A zsűri és a közönség pontszámai alapján azonban végül az ausztriai JJ nyert Wasted Love című dalával, ami két dolog miatt is meglepő. Az egyik, hogy tavaly Nemo egy nagyon hasonló műfajú, elektronikus pop-opera dallal győzött. A másik pedig, hogy a közönség nem igazán szereti az olyan dalokat, amiknek nem lehet egyértelműen behatárolni a műfaját. Ilyen nagymértékű eltérés ritkán van a közönség és a szakma kedvencei között.

A műsort összesen 200 millióan nézték. Közülük egy én voltam, énekelve, táncolva, csipsszel és kólával. És bár a végeredménnyel egyetérteni nem tudtam, és az ismerőseimnek is igazat adtam, az előadók örömét látva boldog voltam, hogy azért bizonyos értelemben ebben az évben is összekötötte a világ nemzeteit a zene.