Prágában százak emlékeztek meg Ján Kuciakról és Martina Kušnírováról

A Békét Ukrajnának kezdeményezés 2024 decembere óta szervez tüntetéseket, hogy a Fico-kabinet ténykedése ellen tiltakozzanak. A csapathoz ezúttal a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom képviselői is csatlakoztak. A megmozdulásba bekapcsolódó települések száma mostanra 68-ra emelkedett, és már a szlovákiai magyarok sem hajlandóak kimaradni az ellenállásból.

Kísértő múlt

„A 2018-ban történt tragikus gyilkosság lerántotta a leplet az ország valódi állapotáról. Mi azonban megmutattuk az erőnket a tereken, amikor azt üzentük, nem egy ilyen világban szeretnénk élni. Most Jánra és Martinára emlékezünk, felidézzük a tisztességesebb és igazságosabb Szlovákiáért folytatott harcukat”

– hangsúlyozta Karolína Farská, a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom képviselője a pozsonyi Szabadság téren, aki arra is rámutatott, hogy hét évvel a tragikus események után „a terek ismét zsúfolásig megteltek”. A pozsonyi megmozduláson az első becslések szerint 10-12 ezer ember vesz részt.

„Ján és Martina halála mindenkit váratlanul ért, máig emlékszünk arra, hol voltunk és mit csináltunk, amikor meghallottuk a hírt” – mondta Farská, aki ezt követően a pódiumra szólította Ján és Martina családját, akik „hét évvel ezelőtt azt veszítették el, ami a legdrágább volt számukra”.

„Nagyon köszönöm, hogy itt vannak, velünk vannak, és abban bízunk, hogy együtt a boldog végkifejletig harcolunk” – jegyezte meg Ján Kuciak édesapja, Jozef Kuciak. 

Az elmúlt 7 évben semmi nem változott. Ma újra annak a rendszernek a megalkotója kormányoz 

– utalt Robert Fico visszatérésére Jozef Kuciak, aki szerint a helyzet 2025-ben semmivel nem jobb, mint 2018-ban volt. Kuciak arra kérte a polgárok „csendes többségét”, hogy nyilvánítsanak véleményt.

Nem a sírjukon tárcolunk, értük és helyettük harcolunk

– üzent kritikusaiknak Zlatica Kušnírová, Martina Kušnírová édesanyja.

A kollégák emlékeznek

A pozsonyi tüntetésen médiamunkások egy csoportja is felszólalt. 

„Újságírók vagyunk. A feladatunk az, hogy arról írjunk, ami körülöttünk történik. Normális körülmények között nem tüntetéseken kellene szónokolnunk, de itt semmi nem normális. Legelőször hét évvel ezelőtt álltunk a színpadon, amikor meggyilkolták Ján Kuciakot és a menyasszonyát. Azóta bizonygatjuk, hogy nem Szlovákia ellenségei vagyunk, de Robert Fico semmiből nem tanul” – közölte Balog Beáta, a Sme napilap főszerkesztője, aki szerint Fico a közvélemény egy részét teljesen megfertőzte gyűlölettel.

A Denník N főszerkesztője, Matúš Kostolný ennek kapcsán megjegyezte, hogy az újságírókat az olvasóik fizetik, nem a külföldi oligarchák. 

Mi nem Szlovákia ellenségei vagyunk. Éppen ellenkezőleg, jobbá szeretnénk tenni az országot. (…) Nem vagyunk megfélemlíthetőek, megvehetőek és nem fogunk leállni

– szögezték le a médiamunkások. 

A nehézségek ellenére sem adják fel

„A kormány 2018-ban is mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse az általunk szervezett tiltakozásokat. Végül azonban Robert Fico volt az, akinek távoznia kellett” – idézték fel a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom képviselői a múlt eseményeit, majd kijelentették, hét évvel az oknyomozó újságíró és menyasszonya meggyilkolása után, ami teljesen megváltoztatta Szlovákiát, „ismét ott tartunk, hogy meg kell védenünk a demokráciát”.

„Egyes kormánypárti politikusok azt mondják, hogy amikor Ján Kuciakra és Martina Kušnírovára emlékezünk, akkor az ő sírjukon táncolunk. Azt akarják, hogy elfelejtsük, hogy a gyilkosság az ő kormányzásuk idején történt. Bosszúsak, amikor emlékeztetjük őket” – jelentette ki Karolína Farská. A Tisztességes Szlovákia képviselői ezt követően összegezték a negyedik Fico-kabinet kártékony módosításait.

Robert Fico Vlagyimir Putyin mellett tette le a voksát, de mi Oroszország helyett Európát választjuk 

– szögezték le a tiltakozások szervezői.

„Minél kevesebb lesz Brüsszelből, annál több a Kremlből” – figyelmeztetett Richard Stanke színművész, aki úgy véli, ha Robert Fico folytatja a külpolitikai „bolyongásait”, akkor „generációk emlékeznek majd ránk úgy, mint az országra, aki az agresszor oldalára állt”.

Eljött az ideje, hogy kiélvezze a »megszolgált« pénzét, valamint az életjáradékát. Eljött az ideje, hogy lemondjon

– üzent a kormányfőnek Stanke.

A civil szféra képviseletében Tomáš Hallon önkéntes szólalt fel, aki szerint „ezt a harcot a civilek és az újságírók mellett a polgárok is vívják”, egy ilyen helyzetben pedig senki nem hallgathat.

Azt szeretnénk, ha ismét a hozzáértés, valamint az emberség lenne a mérvadó 

– hangsúlyozta Hallon.

A politikusok is emlékeztek

A tereken tüntető tömegek mellett az ország politikusai is felidézték a hét évvel ezelőtti tragédiát.

Soha nem szabad elfelejtenünk ezt a két bátor fiatalt

– írta közösségi oldalán a Progresszív Szlovákia elnöke, Michal Šimečka. 

Az ugyancsak ellenzéki SaS egy olyan tragédiának nevezte a gyilkosságot, amely leleplezte a maffia és a legmagasabb politikai körök összefonódását. 

Ján és Martina emléke az újságírók biztonságáért és az igazságos társadalomért folytatott küzdelemre kötelez

– áll a tömörülés képviselőinek közleményében. A Szlovákia mozgalom Nagymácsédon emlékezett a fiatalokra. 

A kormánytagok közül nyilvánosan egyedül az oktatási tárca vezetője, Tomáš Drucker (Hlas) idézte fel a szomorú évfordulót.

Bárkinek a halála vagy meggyilkolása tragédia, különösen ha ez valaki munkája, esetleg véleménye miatt történik 

– közölte szűkszavúan péntek délelőtti sajtótájékoztatóján Drucker.

Néhányan azonban sajátos módját választották, hogy megemlékezzenek a hét évvel ezelőtt történt tragikus eseményekről. 

„Ján Kuciakot azok gyilkolták meg, akik meg akarták buktatni Robert Fico kormányát” – írta Telegram profilján Ľuboš Blaha, az egykori smeres házelnök-helyettes, aki jelenleg a párt európai parlamenti képviselője. Blaha végül ennél is tovább gördítette összeesküvés-elméletét. Állítása szerint a tragédia mögött a „progresszív maffia” áll, akik a grúz légióval is együttműködtek az állítólagos államcsíny előkészítésekor. 

Folyamatos az ellenállás

Nem ez volt az első tiltakozó akció, ami a Békét Ukrajnának kezdeményezéshez köthető. Az ellenállási hullám még 2024. december 23-án, közvetlenül Robert Fico moszkvai útja után indult. A csoportosulás akkor azt is bejelentette, Fico orosz vizitje miatt a Főügyészséghez fordulnak. A szövetség képviselői úgy gondolják, a miniszterelnök régóta azon dolgozik, hogy legitimálja az orosz elnököt, Vlagyimir Putyint, aki ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben. Az ügyészség később közölte, a törvényeknek megfelelően vizsgálják a feljelentést.

Az első megmozdulást azóta újabb tüntetések követték, a szervezők pedig jelezték, a továbbiakban is készek folytatni a nyomásgyakorlást, két hét múlva ismét a terekre várják a polgárokat.

Érsekújvár

Érsekújvárban a Fő téren több száz mécsest gyújtottak a demonstrálók a tragikus évforduló alkalmából. Becsléseink alapján körülbelül 400 személyt jelent meg a tüntetésen.

Jitka Rožnová egyetemi tanár személyes hangvételű visszaemlékezése egykori diákjára, később kollégájára sokak szívét megérintette.

„Személyes emlékeim vannak Ján Kuciakról, hiszen 5 évig volt a diákom és 3,5 évig a kollégám a nyitrai bölcsészkar újságíró tanszékén. Sok hallgatónk, különösen az első évben, fél kifejteni a véleményét, de Janko kezdettől fogva kivétel volt. Amikor a mesterdiplomáját fejezte be, kollégáimmal meg voltunk győződve arról, hogy Jankónak minden adottsága megvan ahhoz, hogy továbblépjen”

– jelentette ki az oktató.

Hozzátette, a vele folytatott beszélgetések mindig kellemesek voltak, a vitákban nem volt leereszkedő, türelmesen hallgatott, a higgadt érvelést választotta, és nem próbált agresszív módon meggyőzni senkit a véleményéről. Doktori tanulmányai befejezése után külső előadóként csatlakozott a tanszékhez, és bár tanári pályafutása a tragikus események miatt nem tartott sokáig, jelentős nyomot hagyott a tanszék munkatársainak és diákjainak életében.

„Az osztálytársak nagyszerű és segítőkész, remek humorérzékkel rendelkező emberre emlékeztek, a tantestületben kivételes tanítványként emlegették, a diákok pedig türelmes tanárként, aki igyekezett minél többet átadni nekik újságírói tapasztalataiból”

– mondta Rožnová.

Az érsekújvári régióbeli újságírók visszaemlékeztek a tragikus eseményeket követő csendes gyászra. Úgy döntöttek, valamit tenniük kell, és a tragédiát követően a lapokban megjelent, kivágott újságcikkekből készítettek emlékhelyet a városháza előtt, ahová sorra érkeztek a lakosok leróni kegyeletüket, elhelyezni mécseseiket a hóban.

Versbe foglalta a szomorú évforduló lényegét és fájdalmát az érsekújvári Jožo Dráfi: 

„Az igazság kimondásáért két ifjú ember, Ján és Martina az életükkel fizettek. Azért vagyunk itt, hogy ezt sose felejtsük el!”. 

A demonstráció végén felolvasták Jozef Kuciak, a meggyilkolt újságíró édesapjának levelét, majd egy gyertyás menettel zárták a megemlékezést.

Kassa

A két meggyilkolt fiatal emlékére, illetve a jelenlegi kormány elleni tüntetésre Ján Gálik kassai aktivista kezdeményezésére legalább ötezren gyűltek össze a kassai sétányon található Alsó kapunál.

„Ján Kuciakot a munkája miatt gyilkolták meg. Ő egy oknyomozó újságíró volt, aki írt a hatalmasokról, a különböző korrupt kapcsolataikról. Gyanítjuk, hogy ez volt a gyilkosság indítéka. Hét év telt el, és mi, mint minden évben, megemlékezünk róla”

– jelentette ki a ma esti megmozdulás kapcsán Gálik, aki az összes többi aktivistával és legalább ötezer tüntetővel közösen a kassai Állami Tudományos Könyvtár előtt gyülekezett.

Csakúgy, mint az előző évek során, a megemlékezés idén is a két meggyilkolt jegyespár fényképe előtti gyertyagyújtással kezdődött.

„A politikusok már akkor is megpróbáltak rágalmazni és megfélemlíteni minket. Végül azonban mi, polgárok, békés erővel és az igazsággal együtt lefegyvereztük Robert Ficót, akinek le kellett mondania”

– tette hozzá Gálik.

A kassai tüntetésen többek között Michael Kocáb zenész is felszólalt, aki közvetlenül a tüntetés kezdete előtt repült a városba Prágából.

Komárom

Komáromban pénteken kora este hat órakor kezdődött a megemlékezés. A közelmúltbeli kormányellenes megmozdulások kezdete óta ez volt a második komáromi esemény. A két héttel ezelőtti alkalomhoz képest, most valamivel kevesebben, mintegy 200-an jelentek meg a város szívében. Vélhetően mivel a péntek esti esemény most legalább annyira volt megemlékezés, mint tüntetés, ezúttal visszafogottabb volt a hangulat, ám a tömeget egyúttal érezhetően megérintette mindegyik felszólalás.

A Klapka téren ezúttal is Fördős Tamás szervező köszöntötte a tömeget, a nagyjából egy órán át tartó megemlékezés kétnyelvű moderátora pedig Hostomský Fanni színész volt. Ő olvasta fel Martina Kušnírová és Ján Kuciak szüleinek leveleit. Személyesen Roberta Krmášková, a Slovenskí rebeli együttes vezetője, Roman Pataj, a Denník N komáromi születésű újságírója és Dagmar Janišová iskolaigazgató szlovákul, Matusek Attila színész pedig magyarul szólt az emberekhez. 

Matusek többek között arról beszélt, hogy az elmúlt hét évben véginéztük, hogy "azok, akiknek felelniük kellett volna, szépen visszasétáltak a hatalomba, mintha mi sem történt volna". 

"Mintha két sír nem lenne elég kiáltás. Mintha hét év elég volna elfelejteni. Az igazságot nem lehet elfelejteni, azt nem lehet eltemetni, mert az nem hal meg azzal, akit megölnek miatta. Nem egy ember, nem egy újságcikk és nem egy pillanat. Az igazság az, ami marad, amikor már minden más eltűnt. És most rajtunk áll, hogy marad-e még valami" 

- fogalmazott a színész.

Marek Vagovič újságíró személyesen nem jött el, beszédét hangüzenet formájában hallgatták végig a megemlékezők. Végül Gyenge Veroni slamköltő olvasta fel a versét. Elhangzott, a következő komáromi tüntetésre március 7-én kerül majd sor.

Dunaszerdahely

A dunaszerdahelyi megemlékezést a Dunaszerdahely is Európa platform és a Béke Ukrajnának Polgári Társulás szervezték, a főszervező Stredl Tamás volt, aki elmondta, hogy milyen szomorú az, hogy még mindig itt tartunk, hogy a újságíró és menyasszonya haláláról ilyen módon kell megemlékeznünk. 

„Sajnos nem azért gyűlünk össze minden évben, hogy megköszönjük Jánnak és Martinának, amit értünk tettek, hanem azért, hogy a demokráciáért harcoljunk, és megmentsük a szabadság alappilléreit, hogy a jövő generációja számára egy szebb jövőt hagyhassunk” 

– osztotta meg gondolatait lapunkkal Stredl Tamás. A megemlékezés meghívójában hangsúlyozták, hogy a gyilkosság óta eltelt 7 év alatt igyekeztek megfélemlíteni a tüntetőket, akik azóta is számos békés demonstrációt tartottak. 

„Mi nem jelentünk fenyegetést Szlovákia számára. Nem külföldi hatalmak irányítanak minket, nem a grúz légió vagyunk. Mi Fico kormányzása ellen, és egy biztonságos, toleráns, nyugati értékeket képviselő Szlovákiáért tüntetünk” 

– fogalmaztak az esemény leírásában. 

A szervezők forró teával, mécsesekkel és öngyújtókkal készültek a megjelenteknek. Az első felszólaló Horváth Rebecca volt, aki felolvasta Martina Kušnírová édesanyjának levelét, majd Kapitanova Daniela komáromi írónő lépett a színpadra. Stredl Tamás a Demokráciáért platform levelét ismertette, utána Gubricová Mária, komáromi pedagógus olvasta fel Ján Kuciak szüleinek velelét, majd verset szavalt. Később Horváth Rebecca beszédében visszaemlékezett arra, hogy hét évvel ezelőtt, éppen a gyilkosságkor töltötte be 18. életévét. 

„Attól a naptól kezdve egy harmincfős, Stockholmban élő szlovákokból álló csoporttal hónapokon keresztül tüntetéseket szerveztünk tüntetéseket és megemlékezéseket tartottunk a szlovák nagykövetség előtt Ján és Martina emlékére. Akkor álltam először emberek elé, és mondtam ki: fáj, hogy a saját hazámban nem élhetek biztonságban. Az, hogy a kormánnyal szembeni kritikát halállal büntetik, megrémít. Szégyellem magam emiatt. Szégyenérzet fog el akkor is, amikor látom, hogy a svédek mit kapnak az adójukért és hogy Szlovákia mit enged meg magának a mi adóinkból. Azokon a tüntetéseken olyan emberek vettek részt, akik elhagyták Szlovákiát, de mégsem közömbösek az ország iránt és az, hogy a svéd barátaim is velem tartottak, egy olyan tapasztalat volt, amelyből a mai napig erőt merítek. Megtanított arra, hogy a közösségnek ereje van. Arra, hogy bármi is történjen egy országban, a közösség erejét soha nem szabad alábecsülni. Ezért hálás vagyok nektek, hogy ma itt vagytok, és hogy ma egyikünknek sem kell egyedül állnia” 

– mondta Horváth Rebecca. Kijelentette, hogy az emberiség ereje mindenhol ott van, példaként hozta fel 1989-et, 2018-at, látható az ukrán front katonáinak gesztusaiban és Gázában az emberek szemében, majd a jelenbe visszatérve folytatta. 

„Látom, hogy a kreativitás, a művészet hogyan formálja és köti össze az embereket. A kultúra és művészet cenzúrázása nem fojtja el a művészek kreativitását – csak elrejti, ellehetetleníti, elveszi tőlük a közönségüket. Magyar vagyok Szlovákiában. Az a hely, amit otthonomnak nevezek, a kert, ahol a növényeimet ültetem, az elmúlt 150 évben öt különböző állam része volt anélkül, hogy egy centit is elmozdult volna. Szlovákiában otthon érzem magam. Ez a Duna közelsége miatt van, a hóvirágok miatt, amelyeket gyerekkorom óta ismerek, a templom miatt, amelynek harangjai évtizedek óta ugyanúgy szólnak. Ugyanígy az anyám szlovák nyelve miatt, és az apám magyar szavai miatt. Néha nem tudom máshogy elmagyarázni, hogy a szlovák kultúra nem lehet csak szlovák és semmi más. Mert ezzel Szlovákia végtelenül sokat vesztene. A szlovák kultúrának olyannak kell lennie, amilyenné az itt élő emberek formálják. Lehet ruszin, magyar, roma, queer, csallóközi… legyen, és hagyjuk, hogy az ország lakói magukénak érezzék. Mindez egy szlovák állampolgár identitása” – fogalmazott Horváth Rebecca.

A beszédek végeztével a jelenlévők meggyújtott mécseseket helyeztek Ján Kuciak és Martina Kušnírova közös fotójához, majd lassacskán elhagyták a helyszínt. A dunaszerdahelyi megemlékezésen csaknem 150-en gyűltek össze.

Helyszíni tudósítóink:

Száz Ildikó
Németi Róbert
Vataščin Péter
Kürthy Judit