Dühöngő ifjúság - egyre több az agresszív fiatal

AZ IPčko ifjúsági internetes lelkisegély-szolgálat és a Nemzeti Nyomozóiroda (NAKA) terrorizmusellenes szervezete az elmúlt hónapokban tanfolyamokat szervezett pedagógusok, pedagógusasszisztensek, iskolapszichológusok számára, hogy képesek legyenek megfelelően reagálni a gyerekek agresszív megnyilvánulásaira.

Kés az iskolatáskában

A háromnapos tanfolyamokat vezető szakemberek tapasztalatai döbbenetesek: találkoztak olyan középiskolás diákkal, aki hasonló merényletet tervezett, mint a prágai Károly Egyetemen decemberben történt tömegmészárlás, de olyannal is, aki elmondta, hogy ha akarja, elhozza otthonról apja fegyverét, és bárkit lelőhet. Egy diák arról beszélt, hogy lelőné a miniszterelnököt, mert Ukrajna ellensége és oroszpárti, egy másik pedig a tanárát akarta megszúrni az osztálytársak szeme láttára – a kést a táskájában hordozta. Azt, hogy melyik iskolák diákjairól van szó, nem hozták nyilvánosságra, szerencsére ezekben az esetekben sikerült megelőzni a tragédiát. 

A lelkisegély-szolgálat szakemberei minden alkalommal felmérték, hogy csak hencegésről, nagyzolásról van szó, vagy az adott diák komolyan gondolja, amit mond, esetleg már terve és lehetősége is van a merénylet elkövetésére. Zuzana Juráneková, az IPčko munkatársa arról tájékoztatott, hogy ha „csak” verbális szinten tapasztaltak agressziót, és nem látták annak kockázatát, hogy a gyerek a tettek mezejére lép, akkor vagy ők foglalkoztak vele, vagy irányításuk alatt álló iskolapszichológusok. Amint azonban úgy értékelték ki a helyzetet, hogy a tanuló valóban képes erőszakos cselekményre, felvették a kapcsolatot a Nemzeti Nyomozóirodával. 

Bombával fenyegetnek

A továbbiakban a nyomozók vizsgálták ki, mennyire volt súlyos és reális az agresszió veszélye, de már maga a fenyegetés sem maradt következmény nélkül. Májusban például egy breznóbányai tizennégy éves fiút tartóztattak le, aki bombamerénylettel fenyegető e-mailt küldött az iskolájába. A vád rémhírterjesztés, amelyért az elkövető háromtól nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A bombamerényleteket bejelentő telefonok és levelek egyáltalán nem mennek ritkaságszámba, és indokolt esetben – ha szervezettek, nagyobb csoport ellen irányulnak, és több ember halálát okozhatják – terrorista bűncselekménynek minősülnek, ami húsztól huszonöt évig terjedő börtönbüntetést jelent. „Sajnos sokan ezt fel sem fogják, diákcsínynek gondolják, hogy betelefonálnak az iskolába, és bombát jelentenek. Vagy azt hiszik, nagyon vagány kést, fegyvert vinni a tanintézménybe. Ez még akkor is komoly dolog, ha csak fenyegetésnek szánták, és nincs támadó szándékuk, mert baleset bármikor történhet” – magyarázza Zuzana Juráneková. Tavaly például az abaújszinai (Kassa vidéki járás) alapiskolában találtak kést egy hetedikesnél, és bár a diák senkit nem fenyegetett, az igazgatónő azonnal kihívta a rendőröket. Komolyabb incidens történt másfél éve Poprádon, ahol egy hatodikos fiú az osztálytársnője nyakára helyezte a kést. Vagy 2022 novemberében Nyitranovákon, ahol egy szaktanintézet elsős tanulója fejszét vágott osztálytársnője fejébe. Gyilkossági kísérlet miatt tizenkét év szabadságvesztésre ítélhetik, de a sértett traumáját ez nem enyhíti. 

Minden a családban dől el 

Ezért fontos a szakemberek szerint, hogy a rendőrök rendszeresen megjelennek az iskolákban, és előadásokat tartsanak, felhívják a gyerekek figyelmét arra, hogy minden agresszív megnyilvánulásnak következményei vannak. 
A lényeg azonban Juráneková szerint a család, a szülők hozzáállása. „Nekik kell felfigyelniük a gyermek agresszív viselkedésére, dühkitöréseire. Ajánlatos rendszeresen ellenőrizni a táskájukat is, nem visznek-e az iskolába kést, fejszét, gázpisztolyt vagy bármi mást, amivel sérülést okozhatnak” – mutat rá a szakember.

Szlovákiában a fiatalok radikalizálódásának eddigi legsúlyosabb példája a pozsonyi Tepláreň melegbár előtti merénylet, amely két fiatalember életét követelte.

 Az elkövető egy tehetséges gimnazista volt, jó tanulmányi eredményekkel, mégis rasszista, antiszemita, homofób nézeteket vallott, és Hitlert, valamint a norvég tömeggyilkost, Anders Breiviket tartotta példaképének. A merényletet követően öngyilkosságot követett el, de hogy kétség se férhessen indítékához, egy kiáltványt tett közzé. Tavaly ugyanabban a pozsonyi elitgimnáziumban követője is akadt: egy iskolatársa benzint locsolt szét az épületben, meggyújtotta, és a tűzben maga is elpusztult. 

Ragadós a rossz példa

A példa a szakemberek szerint ragadós, sok labilis fiatal néz csodálattal azokra a kortársaira, akik meg merik bosszulni az őket ért sérelmeket, látványosan tiltakoznak a rendszer, az igazságtalanságok vagy bármi ellen. „Gyakran épp az elmagányosodás, a meg nem értettség érzése vagy az elszenvedett családi, iskolai erőszak vezet a radikalizálódáshoz, de nem könnyű felismerni az intő jeleket. Ezért voltak fontosak ezek a tanfolyamok, amelyeken a rendőrség szakemberei felhívták a figyelmet arra, milyen kifejezési formák, szókincs, internethasználat, jelképek és vélemények jellemzik a szélsőséges eszméket és a radikalizmust. Egy pedagógus ezek alapján könnyen felfigyelhet arra, hogyan beszél a diákja a kisebbségekről, a nőkről, a más etnikumhoz, valláshoz tartozókról, a homoszexuálisokról, milyen megoldásokat lát a társadalmi problémákra. Most a gyerekek is készen kapják az olyan agresszív jelszavakat, mint hogy a migránsoknak itt semmi keresnivalójuk; az LMBTI kóros ideológia, amely veszélyezteti a hagyományos családot; Ukrajnát joggal támadták meg az oroszok; vagy hogy Amerika az ellenségünk. Innen mindössze egy lépés vezet odáig, hogy radikális tettre szánják magukat. A merényletek motivációja ugyanis a legtöbbször az, hogy a fiatalok úgy érzik, rájuk senki sem figyel, és a saját kezükbe kell venniük az igazságszolgáltatást, ha fel akarják rázni a társadalmat.” 

Mérgező internet

A radikalizálódáshoz, fokozott agresszivitáshoz nem csak az vezethet, hogy a diák szociálisan hátrányos helyzetű családból származik, ez a tény azonban nagyban hozzájárulhat, véli Orosz István, a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola igazgatója. „Nekünk mindig is foglalkoznunk kellett ezzel a problémával, mivel sok a roma tanulónk, ezért az utóbbi években sem érzékeljük, hogy több volna a gyerekek között az erőszakos megnyilvánulás. A tapasztalatunk az, hogy ahol rendezett a családi háttér, ott a gyerek sem gondolja azt, hogy csak erőszakkal lehet elérni valamit. Aki otthon is ezt látta, vagy akármi gondja volt, soha nem figyeltek rá, az sajnos könnyen folyamodik erőszakhoz, mert úgy érzi, ez az egyetlen lehetősége. A felnőttek feladata, hogy ezt időben kezeljék.” 

Az ifjúság radikalizálódásában Orosz István szerint nagy a szerepük a közösségi oldalaknak, amelyeken mindenki gátlások és korlátok nélkül hangot adhat a másokat bántó, becsmérlő véleménynek, indulatainak, mert úgy érzi, az anonimitás megvédi. Csakhogy az agresszió mérgező, és a valós életbe is beszivárog: aki az interneten ezt fogyasztja és termeli, az a hétköznapokban is ilyenné válik. Elszigetelődik a reális élettől, identitást vált, egy új csoport tagja lesz, ahol egymást győzik meg, heccelik és igazolják a hasonló nézeteket vallók. A folyamat vége pedig az, amikor ezt teljesen természetesnek, elfogadható megoldásnak tartják. Elvégre – ha netán kilépnek is a burokból – a valóságban sem látnak mást, mint egymást durván szidalmazó, vulgáris kifejezéseket használó, a legkisebb nézeteltérés esetén is ölre menő felnőtteket. A példát mi mutatjuk.

A cikk a Vasárnap családi magazin 26-os számában jelent meg, 2024. június 25-én.