Bár Henry több éve Szlovákiában élt, mégis rosszul mérte fel a helyzetet. Várható, hogy ha valaki egy fejjel magasabb férfival kerül összetűzésbe, alul marad, de az nem, hogy az életével fizet.
Csakhogy az erőszak, a durvaság, az agresszió és az arrogancia Szlovákiában túlment egy bizonyos határon. A társadalomban hemzsegnek a szteroidoktól és más szerektől felpumpált egyedek, akikből az emberiesség utolsó morzsáját is kiölték. A konditermek hősei, a vastagnyakúak, a tetkós kopaszok, akiket már külföldön is messziről ki lehet szúrni (Ausztriában például e jegyek alapján könnyű fölismerni a szlovákokat), de vannak itt bőven kevésbé feltűnő erőszaktevők, akik a kacskaringós paragrafusok és lefojtott igazságszolgáltatás világában nyerészkednek.
Szélsőségesként érvényesülhetnek (pártjuk is van), dolgozhatnak bűnbandáknak, vagy csak úgy simán veszélyeztethetik a környezetüket. Önök soha nem tudhatják, hogy mikor keresztezik az útját egy ilyen élő veszélyforrásnak. Az országúton, a parkolóban, vagy elég egy rossz tekintet egy óvatlan pillanatban, és rögtön, ahogy mondják, rossz időben, rossz helyen találjuk magunkat.
Amint látjuk, az ügyészek megbocsátók. A szörnyeteget, aki úgy fényképezkedett, hogy a lábát az áldozatára tette, az ügyész először szabadon engedte. A nyitrai kemény legények közül, akik a Mariatchi bárba jártak bunyózni, csak egyet ítéltek el. Az erőszak áll nyerésre, és most megtapasztaltuk, hogy milyen következményei vannak, ha a társadalom nem szegül szembe, hanem a szolgálatába áll. A Balkán és Kelet-Ukrajna egyáltalán nincsenek távol.
MÁRIUS KOPCSAY
a TASR hírügynökség munkatársa