Kis nyilvánosságot kapott a döntés, hogy Törökország is beszáll a Líbiában zajló polgárháborúba. Már a harcoló oldalakat is nehéz körberajzolni, nemhogy a nemzetközi erőket, amelyek az egyik vagy a másik félt támogatják. Mindenesetre Ankara számára meghatározó lehet, ha sikerül összehoznia az együttműködést, mert ezáltal a líbiai–török partok közti, a tenger színe alatt húzódó erőforrásokra is igényt formálhat.
A török–görög viszály áldozatául esett Ciprus körül hasonló versenyfutás zajlik.
A török kutatóhajókat a görögök és szövetségeseik igyekeznek távoltartani, míg a nagy olajipari cégek lelkesen keresik a további erőforrásokat a tenger mélyén. Egyre fontosabb szerepet kaphat a nemzetközi jogban ismert „kizárólagos gazdasági zóna”, amely a tengeri erőforrások feletti nemzeti szuverenitás egy formája.
A Földközi-tengeren Izrael is vitában áll Libanonnal, a törökök a görögökkel, Ciprussal; és sorolhatnánk a konfliktusokat. A menekültválság ennek egy egész másik aspektusát villantotta fel azáltal, hogy ki és honnan vihet vissza menekülteket, mely kikötőknek és országoknak kiket kell(ene) visszafogadni.
A sok közel-keleti konfliktus mellett ne felejtsük el, hogy az egyik regionális hatalom, a katonailag meghatározó erőt képviselő Egyiptom sem rendezte még sorait.
A Muszlim Testvériséggel leszámoló új elnök nem barátja Törökországnak, hiszen a testvériség alapvetően Anakara támogatására épült. Új fejlemény a konfliktusban, hogy Athén sikeresen gyűjti a szövetségeseket a törökökkel szemben – hiába NATO-tag mindkét ország. Mivel a görög hadsereg csapásmérő képessége az ország válságával együtt folyamatosan gyengült és létszáma jóval kisebb a török csapatoknál, továbbá új felszerelésre sem nagyon futotta, így prioritás számára, hogy maga mellé állítsa a térség többi országát. Ezért egy huszárvágással létrehozta a Kelet-Földközi Gáz Fórumot, amely a nevével ellentétben nemcsak az energiahordozókról szól, hanem a katonai kooperációról is.
A tagok listája az igazán meglepő: Athén mellett Egyiptom, Izrael, Olaszország, Jordánia, Ciprus és még a Palesztin területek is szerepelnek benne!
Ez felér egy virtuális fallal a török partok körül.
Ankara évekkel ezelőtt elkezdte haditengerészete fejlesztését, ez a program zajlik, a tengeralattjáróktól a komolyabb műveletek fenntartásához szükséges képességekig. Eddig alapvetően a hosszú török partvonal őrzése volt a feladat, most már az úgynevezett erőprojekció, vagyis, hogy képes legyen katonai műveletre a Földközi-tenger távolabbi részein, például fenntartható legyen a jelenléte Líbiában. Még Angela Merkel is Törökországról beszélgetett – egyebek mellett – a múlt heti moszkvai útján Vlagyimir Putyinnal. A térség az arab tavasz után nem lett csendesebb, csak kevesebb figyelem jut már neki. Ahogy az ukrajnai háborúról is egyre kevesebbet hallunk, úgy a médiafáradtság utoléri ezt a térséget is. Persze csak addig, amíg nem lesz újabb látványos konfliktus.
Érdemes figyelni, hogy a nagyhatalmak mellett a régió feltörekvő országai hogyan vágnak egymás alá sorozatosan, a saját pozíciók javítása érdekében.