Azzal vádolták, hogy terrorcsoportot hozott létre az Oroszország által Ukrajnától 2014-ben elcsatolt Krím félszigeten. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat szerint a csoport tagjai bombát készültek robbantani a szimferopoli Lenin-szobornál. Szencov végig tagadta a vádakat. Világhírű filmesek álltak ki mellette, támogatására Európában számos akciót szerveztek. A rendezőt Nobel-békedíjra és az Európai Parlament Szaharov-díjára is felterjesztették. Ez utóbbit tavaly meg is kapta, de személyesen csak tíz nappal ezelőtt, november 26-án vehette át Brüsszelben. Sokáig az is kétséges volt, hogy átveheti-e valaha.
Szencov tavaly május 14-én kezdett éhségsztrájkba azzal a követeléssel, hogy bocsássanak szabadon 64 Oroszországban bebörtönzött ukrán politikai foglyot. Magának nem kért kegyelmet, pedig értésére adták, hogy elnöki kegyelemben csak saját kezdeményezésére részesülhet. 145 napon át nem vett magához ételt, csak akkor hagyott fel az éhségsztrájkkal, amikor a hatóságok megkezdték volna kényszertáplálását. Egy orosz-ukrán fogolycserének köszönhetően idén szeptember 7-én szabadult. Azóta járja Európát. Pozsonyban három napot tölt, a nagyközönség ma este a Prímási palotában találkozhat vele, a filmes kollégák pedig holnap a Szín-ház- és Filmművészeti Egyetemen.
Melyik találkozónak örül jobban?
Talán furcsán hangzik, de mindegyiknek. Szabadulásom óta hat európai uniós országban jártam, Szlovákia a hetedik, innét pedig Berlinbe utazom tovább. Sokan kérdezik tőlem, hogy nem túl fárasztó-e ez a tempó. Erre azt szoktam mondani, hogy egyáltalán nem, hiszen előtte öt éven át pihenhettem. A börtönben számtalanszor megfogalmaztam magamban, mit mondanék az embereknek, ezért minden egyes találkozón annak örülök, hogy kimondhatom, amit gondolok.
Reménykedett abban, hogy nem kell leülnie azt a húsz évet?
Ha nem reménykedtem volna benne, akkor most nem beszélgetnénk. Végig biztos voltam benne, hogy kiszabadulok, hiszen nem csináltam semmit. Nem tudom, mennyit segített ebben a nemzetközi mozgalom, illetve a Szaharov-díj, amire egyébként nagyon büszke vagyok, hiszen például Alexander Dubček is megkapta. A szeptemberi fogolycsere, melynek során 34 társammal együtt kiszabadultam, ugyanúgy Putyin döntésének köszönhető, ahogy a bebörtönzésünk is. Szóval ne legyenek illúzióink, nem a világméretű összefogás mentett meg minket. Az viszont nagyon is elképzelhető, hogy Putyint befolyásolta a nemzetközi nyomás, illetve számba vette, mit nyerhet és mit veszíthet azzal, hogy szabadon enged minket. Fontos tudni, hogy nagyon sokan ülnek oroszországi börtönben az elveik, a véleményük miatt. Újságírók, bloggerek, diákok, művészek. És ők még mindig jobb helyzetben vannak, mint az a hozzávetőleg 300 ember, akiket Kelet-Ukrajnában vagy a Krímen tartanak fogva a szeparatisták pincékben, bunkerekben. Róluk semmit nem tudni, mert sem az Európai Unió illetékesei, sem a Nemzetközi Vöröskereszt nem léphet be azokra a területekre. Bevallom, nem is értem, miért kell öt év után még mindig azt bizonygatnom különböző fórumokon, hogy Oroszország megszállta a Krím félszigetet, nagyjából úgy, ahogy annak idején a Szovjetunió a kelet-európai országokat. A Putyin-rezsim remekül működik. Kézben tartják a teljes sajtót, a bíróságokat, a hatóságokat. A lakosság jelentős része, főleg a kis településeken élők egyszerűen nem tudnak nem hinni Putyinnak, mivel egyoldalú tájékoztatást kapnak. Zajlik az agymosás, folyamatosan fenntartják a fenyegetettség érzését, a sajtó azt sugallja, hogy valakik meg akarják támadni Oroszországot, és Putyin nélkül már rég meg is tették volna.
Nyilván álmában sem gondolta volna, hogy egyszer emberi jogi aktivista lesz. Lát még esélyt arra, hogy ismét filmrendezőként dolgozzon?
Ez a legnagyobb vágyam! Filmes vagyok, ezek után sem készülök politikai pályára. Sőt, nem is érdekel a politika. Öt filmtervem van a fiókban, közülük három a börtönben született. Szabadulásom óta, ha csak tehetem, filmeket nézek – a repülőtereken és a szállodákban is, mert van mit bepótolnom. Remélhetőleg jövő szeptemberben el is kezdhetek forgatni.
Elárulja, mi lesz az?
Orrszarvú lesz a címe, a krimi és a lélektani dráma határmezsgyéjén mozog a történet. A forgatókönyv már szinte kész volt, amikor 2014-ben félbe kellett hagynom. Megvan rá az európai támogatás is, egymillió dollár, ennyiből nálunk simán kijön egy film. Mielőtt megkérdezné, miért orrszarvú: azért, mert ez az állat kívülről ijesztő, de nem tudni, mi lakozik belül...