A Donbasz tavalyi, cannes-i sikere óta rajta a világ szeme. Loznyica – húsz nagy erejű dokumentumfilmmel és négy játékfilmmel a háta mögött – a legnevesebb európai alkotók egyike. Marko Škop szlovák–cseh koprodukcióban készült Legyen világosság! című, forró társadalmi kérdéseket feszegető, igazán bátor vállalása messze kiemelkedett a versenybe beválogatott tizenkét film közül. Sajtóvetítése után ugyanúgy zengett a taps, mint a fesztiválpalota nagymozijában, ahol először láthatta a közönség.
Végig, az utolsó napig Škop filmje volt a fődíjas favorit. Családi dráma egy negyvenes apa felelősségéről, aki vendégmunkásként dolgozik Németországban, miközben itthon, kis szlovák falujában egy félkatonai szervezet tagjaként komoly bajba keveredik a fia. Folyamatos feszültségben él a család, ami a nézőre is gyorsan átragad, s gyorsan magába rántja.
Mindenki Loznyicában bízott. „Ez az ő filmje.” „Őt ez biztosan lehengerelte.” „Emellett ki kell állnia!” Egyén kontra társadalom. Meghal egy kamasz, szülei egyetlen gyermeke, a halálba kergeti szörnyű közege, a rendőrség pedig eltussolja az ügyet.
Loznyica és négy zsűritársa nem ezt a filmet tartotta a legjobbnak, a legfontosabbnak, a legelevenebbnek az idei termésből. Egyedül a bűnösnek hitt fiú apját meggyőzően alakító Milan Ondríkot jutalmazta. A pozsonyi Nemzeti Színház tagja a legjobb férfialakítás díját kapta, ami senki számára nem lehetett meglepő, aki látta őt a vásznon. Ennél azonban jóval többet érdemelt volna a film. Ezért is okozott sokak számára csalódást, hogy a zsűri nem ezt az alkotást hozta ki győztesen, s ezt a hibát nem kevesen Loznyica szemére vetették.
A legjobb rendezés díját a belga Tim Mielants kapta Patrick című tragikomédiájáért, amelynek címszereplője egy nudista kemping tulajdonosának a fia. Patrick mániákusan rendben tartott műhelyéből eltűnik egy kalapács, s ezzel egészen különös események láncolata indul el. Bár a kemping lakói mezítelenül élvezik a szabadságot, mégis sok mindent rejtegetnek.
Bolgár–görög koprodukcióban, Krisztina Grozeva és Petar Valcsanov rendezésében készült a legjobb film díjával kitüntetett Az apa, amelynek hőse, Vaszil szeretett feleségét temeti. A gyászszertartás során egy titokzatos nőszemélytől tudja meg, hogy az elvesztett társ őt már hívta mobilon. Vaszil elindul egy különös úton, hogy ő is felvegye a kapcsolatot elhunyt feleségével. Az abszurd és komikus elemekkel teli intim családi dráma egy összeszokott rendezőpáros harmadik közös játékfilmje.
A zsűri különdíját a német Jan-Ole Garster kapta Lara című, második játékfilmjéért, amelynek címszereplőjét, Corinna Harfouchot a legjobb női alakítás díjával jutalmazta a zsűri. Lara 60. születésnapján sem tudja megtagadni önmagát. Igényességével, nagy elvárásaival alaposan megkeseríti környezete és családtagjai életét. De önmagának sem kegyelmez. Ezért hagyta el a férje, ezért nem jön ki az anyjával, és ezért kerül újabb és újabb konfliktusba felnőtt fiával. Képes-e változni az ember hatvanévesen? Tud-e még alkalmazkodni másokhoz? Hajlandó-e kilépni azon az ajtón, amely mögött magányosan éli az életét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a rendező, Corina Harfouch pedig remek társa ebben. Korosztálya egyik legjelentősebb európai színésznőjeként briliáns alakításával teszi emlékezetessé a filmet.
Különdíjban részesült a spanyolok Augusztusi madonnája és a chilei–argentin koprodukcióban forgatott A jövő férfije. Előbbi a turisták által birtokba vett, fortyogó Madridban mutatja meg egy társra vágyó, harminc év körüli nő mindennapjait, utóbbi az egymástól hosszú évekig távol levő apa és lánya egymásra találását vetíti a néző elé.
Elsőfilmes orosz rendező győzött A Nyugat keletje szekcióban. Borisz Akopov munkája, a Bika a kilencvenes évek végéről ad pontos látleletet, amikor a széthullott Szovjetunió gazdasági és morális válságát éli. Bűnbandák csapnak össze, az egyik gang vezéralakját, Bikát letartóztatják. Csak úgy tudja elkerülni a börtönt, hogy egy rettegett maffiózó – nem kis ellenszolgáltatás fejében – kihozza őt a fogdából. Nyers színészi alakítások teszik élővé, már-már dokumentumszerűvé a filmet, a címszereplő Jurij Boriszov pedig nemzedéke egyik ütős tehetsége.
Az idei fesztivál utolsó díjazottja az amerikai független filmesek egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznője, Patricia Clarkson volt, aki 59 éves kora ellenére soha nem volt férjnél, gyermeke sincs, s mint mondta: nem is akart szülni soha, mindennek ellenére mégis elégedettnek és kiegyensúlyozottnak mutatkozik. Gazdag szakmai múltjáért boldogan vette át a Kristályglóbuszt. „Szép este, szép díj, szép férfi – fogalmazott tömören –, s ez így együtt nagy adag energiával tölti meg a lelkemet.” A következő néhány másodpercet pedig már a fesztivál elnöke, Jiří Bartoška karjai közt töltötte. Bájosan kacarászva.