Az ügy fényében ismét meg kell említenünk az SNS és néhány smeres politikus nyilvánvaló igyekezetét, hogy megakadályozzák Szlovákia új biztonságpolitikai stratégiájának megszavazását, holott az sokkal finomabban fogalmaz az orosz fenyegetéssel kapcsolatban, mint Ondrejcsák.
A kormánykoalíció egy része úgy cselekszik, hogy nehogy feldühítse az orosz nagykövetséget és a moszkvai vezetést. Vagy ha megfordítva nézzük a dolgot: Oroszországnak ismét befolyása van a szlovák politika alakulására, és a szalámitaktikával lépésről lépésre egyre több szereplőt igyekszik a maga oldalára állítani.
Az SNS-es védelmi miniszter, Peter Gajdoš elhatárolódott Ondrejcsáktól, Miroslav Lajčák külügyminiszter viszont diplomataként reagált: bár kijelentette, hogy nem Ondrejcsák nézetei jelentik Szlovákia hivatalos álláspontját, de kritizálta Oroszországot, és a külügy bekérette a pozsonyi orosz nagykövetet.
A sakkparti döntetlennel zárult, de aligha lehetünk elégedettek. Világos, hogy Oroszország az erő pozíciójából tárgyal Szlovákiával. Arra kell figyelnünk és ügyelnünk, hogy ez a hatás és befolyás, ami az Ondrejcsák-ügy kapcsán is kibukott, ne játsszon még nagyobb szerepet a közelgő államfőválasztáson és a jövő évi parlamenti választáson.
Mert amíg a Kreml a nagyhatalmi beidegződések alapján sértődötten kommunikál velünk, addig valóban nem érezhetjük magunkat biztonságban.
A szerző a TASR hírügynökség munkatársa